1Mózes 39,23/b. Óesztendő 2022. december 31.
„Az Úr Józseffel volt, és valamit cselekedett,
szerencséssé tette őt az Úr.”
Isten kegyelméből megérkeztünk a 2022-ik esztendő utolsó napjára. Búcsúzunk a mögöttünk álló esztendőtől, talán kissé felsóhajtva: olyan hamar tovatűnt, mintha repülnénk (90. Zsoltár).
Felsorolni is nehéz, hogy az előző évekhez hasonlóan mennyi minden történt az elmúlt évben, talán több nehézség, bizonytalanság, dráma, kevesebb élmény, siker, gondtalanság.
De még ezekben a nehéz helyzetekben is láthattuk Isten kegyelmét, amellyel megtartott bennünket.
Az év utolsó napján felolvasott Ige még inkább elmélyíti bennünk ezt a titkot, hogy hogyan is van velünk az Úr, és hogyan segített, segít bennünket?
Egy keleti mese szerint volt egyszer egy gazdag kereskedő, akinek mindig, minden sikerült, és mindenki nagyon szerencsésnek tartotta. Nagy vagyonnal és szép családdal rendelkezett, megbecsült egyénisége volt annak a városnak, ahol élt. A mese szerint egy nap történt valami, ami elindította a kereskedőt a lejtőn. Elvesztette a szerencsetalizmánját, egy ékszert, amelynek ő mágikus erőt tulajdonított.
A mai modern hiedelemvilágunk is tele van olyan tárgyakkal, amelyeknek bűvös erejétől sokáig meg voltak győződve.
Ma is sokan hisznek bennünk.
Ilyen pl. a szerencsepatkó, amelyet felszegeztek a ház bejáratához, vagy a négylevelű lóhere, vagy a kabala baba dolgozatíráskor – és még hosszasan sorolhatnánk – ezekről mondták és mondják: szerencsét hoznak. Akinek tulajdonában vannak ezek a tárgyak, szerencsés ember lesz, annak minden sikerülni fog.
Azt, hogy hogyan alakultak ki ezek a hiedelmek, a néprajzkutatók biztosan jól el tudják magyarázni.
Egy biztos, minden ember szeretne szerencsés lenni. Ha tényleg volna olyan tárgy, amely elhozná ezt a várva várt szerencsét, sokan megvásárolnák.
Ha körülnézünk a világban, akkor a sok szerencsétlenség közepette igazán ránk férne egy kis szerencse is.
Mert vannak szerencsétlen emberek.
Vannak, akik az anyagi javak, a jövedelem tekintetében szerencsétlenek. Akik alig tudják biztosítani a mindennapit a családjuk számára.
Vannak anyák, akik a szülészeten hagyják a gyermeküket, mert úgy gondolják, nem tudják felnevelni.
Vannak gyermekek, akik úgy nőnek fel, hogy nem tanulnak, meg igényt, tisztaságot, tiszteletet, hátrányosnak érzik magukat, mert a szüleik vagy nem dolgoznak, vagy eltékozolták valami másra a családi jövedelmet.
Vannak, akik lelki okokra hivatkozva magyarázzák szerencsétlenségüket, hogy becsapták, kijátszották, kihasználták őket.
És vannak, akik nélkülözik a közösséget, a támaszt, a szeretetet.
A szerencsétlenek száma egyre csak növekszik mai önző világunkban.
A mai Igénk mégsem egy szerencsétlen emberről szól, hanem egy szerencsésről. Többször is olvassuk Józsefről ebben a fejezetben is, hogy József szerencsés ember.
Emberi szemmel nézve kicsit furcsa őt így jellemezni, ha megnézzük mi minden történt vele élete során.
Apja házából elkerült, mert testvérei irigykedtek rá.
Megjárta a kút mélyét, ahova testvérei bedobták, éppen, hogy megszabadult testvérei gyilkos indulatától, rabláncon vánszorog étlen, szomjan, tűző napon több ezer kilométeren át Egyiptomba, ahol a rabszolga kereskedők eladják őt rabszolgának Potifárnak. Alig fordul jobbra a sorsa, Potifárné ármánykodása miatt tömlöcbe kerül.
És mégis szerencsésnek mondja őt a Biblia, nemcsak otthon, amikor az apja házában van, hanem akkor is, amikor rabszolga.
Mi a titok? Mi teszi szerencséssé az embert?
Volt neki szerencsehozó talizmánja, kabalája, elkerülte minden baj, veszedelem, haja szála sem görbült? Szó sincs róla.
Mi a titok?
Az, hogy Isten vele van.
„Az Úr Józseffel volt, és valamit cselekedett, szerencséssé tette őt az Úr.”
Ez a történet nagy üzenetet hordoz a számunkra ma is, az év utolsó napján, de nagy üzenetet hordoz az előttünk álló esztendőre is.
Ki az igazán szerencsés ember?
Akinek anyagi biztonsága van? Akinek otthona, szép autója, jól jövedelmező munkahelye van? Akiben bíznak, akinek befolyása van, akinek ráhatása van az élet minden területére, mind politikailag, mind gazdaságilag?
József belekóstol mindegyikben, de egyik sem marad folyamatos és állandó az életében.
Egyik pillanatban még otthon van apja féltő és óvó szeretetében, másik pillanatban már Egyiptom felé tart rabláncon.
Egyik pillanatban még megvetett szolga, másik pillanatban már Potifár egész házának gondnoka. Egyik pillanatban még megbízható házmester, másik pillanatban már a börtöncella mélyén gyötrődik.
Egyik pillanatban még csak egy álomfejtő, másik pillanatban már Egyiptom második embere.
Mélység és magasság. Boldogság és nyomorúság. Szenvedés és szerencse. Mi a titok?
Az Úr vele volt.
És egy másik titok: miért volt vele az Úr?
Azért, mert József bárhol is volt, bármilyen magasságban, vagy mélységben, sohasem hagyta el Istenét, mindig alázatosan cselekedte az Úr szavát, és mindig alázatosan fogadta az Úr akaratát. Ő tudta: Isten mindent elrendez.
József azért volt szerencsés, mert minden körülmények között az Úr oltalmát élvezte.
Mi a szerencse? A földi gazdagság, az hogy minden baj, nyomorúság, betegség elkerül, hogy elvárásaink szerint alakulnak a dolgok? Nem ez teszi szerencséssé az embert?
A szerencse az, hogy nemcsak a jólét idején, de még a nyomorúságban is velünk van Isten. És bármilyen nyomorúságban vagyunk, mélységben, bánatban, válságban, ha az Úr akaratát követjük és cselekedjük, akkor szerencséssé teszi az Úr mindnyájunk életét.
Talán éppen azért nem vagyunk még csődben, és minden nehézség ellenére még kezelni tudjuk a válságot, bármennyire is próbálnának befolyásolni és zsarolni a külső erők, ahogyan azt Józseffel is tették, de ha van krisztusi szeretet, krisztusi erkölcs, krisztusi megfontolás, és a krisztusi szeretet mellett van haza és nemzetszeretet, akkor még a nyomorúságban is szerencséssé tesz bennünket Isten.
Az Úr velünk van és velünk lesz, és ennek csak az a záloga, hogy minden körülményben, még a mélységben is, az Úrhoz forduljunk, Őt kérjük, Hozzá imádkozzunk, Benne higgyünk, az Ő kezét fogjuk.
Mi, akik itt vagyunk Isten színe előtt ennek az évnek az utolsó estéjén, szintén szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert velünk volt az Úr, megsegített. Lehet, hogy mi magunk is hullámhegyeken és hullámvölgyeken mentünk keresztül, sok mindenben volt részünk, de az, hogy Isten szeret, óv, vezet, és megtartani akar, ebben az egyben soha sincs hullámhegy és hullámvölgy.
Ezen a napon is meg kell látnunk, hogy milyen jó nekünk, mert nem külső tényezőktől, politikától, gazdaságtól, emberi jóakarattól, vagy jóindulattól függ a mi sorsunk, hanem egyes-egyedül Istentől.
És Tőle függ az elkövetkező esztendőre eltervezett dolgaink sikere is.
Ezért fontos, hogy Rá tekintsünk, hagyjuk, hogy Ő vezessen, és bízzunk abban, hogy bármennyire is nehéz az élet, minden a javunkra van, mert Ő szeret bennünket.
Ámen.