Máté 17,1-9. Epifánia után utolsó vasárnap
Máté 17, 4/a. 2023. január 29.
„Uram, jó nekünk itt lenni”.
A mai vasárnapra rendelt Igét olvastuk fel a Szentírásból vízkereszt, azaz epifánia utáni utolsó vasárnapon.
Epifánia azt jelenti, megjelenés.
Jézus megjelenik az embernek.
Megjelent a pásztoroknak, a napkeleti bölcseknek, megjelent a Jordán folyó partján, amikor megkeresztelkedett János által, kifejezve azt, hogy a keresztség és a keresztyénség nem más, mint Isten népéhez való tartozás.
Jézus megjelent úgy, mint Isten Fia, aki betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel – sok-sok csodát tett – bizonyítva, hogy Ő a természet, és a természetes folyamatok fölött is Úr.
És tanított, ahogyan ellenfelei is megfogalmazták: úgy tanít, mint akinek hatalma van.
Jézus megjelenik nekünk is, Igéjében, Szentlelkével.
Megjelenik a világ leghatékonyabb és leghatalmasabb erejében: a szeretetben.
Megjelenik ma nekünk, hogy szóljon, üzenjen, vigasztaljon, hogy utat, célt és jövőt mutasson – a földi életen át, az Ő mennyei dicsőségébe.
Egy nagy ellentétben találjuk magunkat most ebben a pillanatban.
Egyrészt: Jézus hív. Hív az Ő országába. Üzeni Pál által is: nincsen itt maradandó városunk, az eljövendőt keressük.
Másrészt, van nekünk földi életünk, földi otthonunk, ahova berendezkedtünk, ahol jól érezzük magunkat – egy darabig.
Amikor Jézus megkezdi messiási munkáját itt a földön, végig kapcsolatban maradt az Atyával.
Igénkben is ezt teszi.
Felmegy a hegyre. A Tábor hegyre. Volt alkalmam megtekinteni ezt a hegyet, amikor zarándokúton voltunk feleségemmel, a nyírségi lelkésztestülettel – 2014-ben. Csodálatos élmény volt bejárni azokat a helyeket, ahol Jézus is járt, született, nevelkedett, csodákat tett. Ahova eltemették, és ahol feltámadott, és ahonnan mennybe ment.
Jézus felmegy a hegyre. Kapcsolatot teremt az Atyával.
Kapcsolatteremtés – a mai világban már nagyon könnyű – mondjuk.
Laptop, mobiltelefon, e-mail, Messenger, Facebook, más közösségi oldalak.
A világ egyik részéből a másikba, másodpercek töredéke alatt létrejön a kapcsolat.
De kapcsolat az Atyával? Istennel?
Van ilyen technika, modern eszköz, amely az Istennel kapcsolatot teremt? Drót nélkül, vezeték nélkül?
Egy idős nagymama mondta vezeték nélküli telefonnal rendelkező és büszkélkedő kis unokájának: nekem is van vezeték nélküli kapcsolatom, úgy hívják: imádság. 70 éve használom.
Jézus példája arra int, pedig Ő Isten fia, mi pedig Krisztus által Isten gyermekei vagyunk, hogy keressük a kapcsolatot az Atyával.
Lehetséges. Mert az ima éppen az a vezeték, éppen az a csatorna, ahol eljuthatunk Istenhez. Eljuthat a bánatunk, a gyászunk, a hálaadásunk, az örömünk.
És érkezik a válasz – nem hallással, nem képernyőről történő olvasással, hanem megérzéssel, lelki megerősödéssel, megbékéléssel, megnyugvással, megvigasztalódással.
Jézus felmegy a hegyre.
El kell mennünk mi is az imádság helyére.
Este, ha lefekszünk, eloltjuk a lámpát, soha se mulasszuk el a kapcsolatteremtést az Atyával.
Napközben, ha úton vagyunk, gépkocsit vezetünk, ne mulasszuk el, hogy kérjük: az Atya fogja a kezünket.
Ha dolgozunk, kenyeret keresünk, ne feledjük el kérni: az Atya áldja meg a munkánkat.
Ha betegek, gyengék vagyunk, kérjük, Ő erősítsen bennünket minden gyengeségünkben és fájdalmunkban, mert Ő igazán érzi, amit érzünk, ahogy Ézsaiás mondja: a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.
Legyünk kapcsolatban, maradjunk kapcsolatban az Atyával, és akkor mindenre van válasz. Ebben a világban nem az adott trend, divat, eszmeiség, világnézet igazít el – mert minden lehet téves, sőt minden téves, ami emberi, az Örökkévalóhoz képest.
Főleg a mi generációnkban fordult elő, hogy jöttek és jönnek különböző eszmék, elméletek, világnézetek – és akkor mindenki azt mondta, azt nevelte: be kell állni a sorba – mert csak úgy van érvényesülés, megélhetés, vallani kell, amit diktálnak, tagadni kell, ami addig volt, s tagadni kell Istent, mert ugye, az elavult kategória.
Mi mégis itt vagyunk, mert igaz a Jézus szava: az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
Az egyetlen szilárd pont és szilárd alap nem más, mint Jézus Krisztus, aki volt, van, és eljövendő, aki megtart, vezet és célhoz juttat.
Ebben az Igében kiütközik egy ellentét is.
Jó szándékkal bár, emberileg nagyon is érthető módon, mégis egy kicsit földhözragadt.
Péter mondja, az egyik legkiválóbb tanítvány.
„Uram, jó nekünk itt lenni.”
Jó nekünk itt lenni – gyönyörű kifejezés.
Valami beteljesülést, örömöt, boldogságot, nyugalmat, biztonságérzetet sugall.
Jó nekünk itt lenni – talán mi is gyakran mondjuk.
Felépítünk, megvásárolunk egy lakást, szépen berendezzük, otthonossá tesszük, felneveljük benne gyermekeinket, hazavárjuk az unokáinkat.
Egészségünk van.
Dolgozunk. Megkeressük a mindennapi kenyeret. Törekszünk, hogy anyagilag is minél biztonságosabban érezzük magunkat.
Egyszóval: megteremtettük azt az egzisztenciát, amely elégedettséggel tölt el. Megvan mindenünk. Ha betegség, vagy gyengeség ér, igyekszünk az egészségünket is karban tartani. És nincs az a pénz, amit ne áldoznánk oda azért, hogy ez így maradjon.
Miért is?
Azért, mert mindnyájan így érzünk, és így gondolkodunk: jó nekünk itt lenni.
Jó nekünk itt lenni ebben a világban.
Jó nekünk itt lenni ebben az életben.
Jó nekünk itt lenni, ahol mindent megteremtettünk, mindent megalkottunk, vágyaink szerint mindent megvalósítottunk.
Jó nekünk itt lenni, megszokott otthonukban, amiért annyit fáradoztunk.
Jó nekünk itt lenni, ahol érezzük nemcsak az otthon melegét, hanem szeretteink szeretetét, a gyermekek jelenlétét, az unokák ölelését.
Jó nekünk itt lenni, ahol élünk, ahol lélegzünk, ahol és ahova elképzeltük az életünket.
Péter apostol, akkor még tanítvány, ezt mondta: jó nekünk itt lenni.
Volt benne biztonságérzet.
De milyen biztonságérzet? Hiszen mindent elhagyott Jézusért. Elhagyta a halászat mesterségét, talán otthon hagyta családját is – amiről nem szól a Szentírás – és küldetésre ment Jézussal. Péter mégis azt mondja: jó nekünk itt lenni.
Mi az a biztonságérzet, amely ennyire magabiztossá teszi Pétert?
Éppen az, hogy Jézussal van.
Mindegy, hogy hol. Az anyósa betegágyánál, az 5000 éhező tömeg előtt, a viharos tengeren, a hullámokon, s a hullámok közt, ahol, süllyedni kezd.
Mi az, mi lehet az, ami Pétert ennyire biztossá teszi, hogy azt mondja: jó nekünk itt lenni?
A válasz csak egy lehet: Jézus jelenléte.
Ott van Jézus, ezért jó ott lenni. Ezért jó bárhol lenni. Mert Jézus ott van.
Bárhol jó ott lenni, ahol Jézus ott van. Legyen az családi otthon, legyen az munkahely, legyen az emberi kapcsolat, barát, munkahely, Gyülekezet.
Jó nekünk itt lenni – talán még a betegágy mellett is.
És bármilyen fájdalmas és gyászos – de a koporsó, az urna mellet is, Jézus van ott – lehet, hogy nekünk, akik gyászolunk, és fájdalmat érzünk, nem jó.
De jó annak, akit magához emelt az Úr, az Ő örökkévaló országába és dicsőségébe.
És jó nekünk itt lenni, ha tudjuk, nem a pénz, nem a vagyon, nem a meleg, családi fészek, és nem a földi körülmények tartanak meg, végül megfosztatunk minden reménységtől és tovább látástól, hanem az Úr tart meg, a Jézus Krisztus, aki azért jött a földre, hogy mi a mennybe juthassunk.
Jó nekünk kitt lenni – valóban jó.
Jó az otthon, jó a család, a jó a közösség, ahol jól érezzük magunkat.
Jó az Egyház, a Gyülekezet.
De mindezek fölött jó, hogy Jézus velünk van.
És ami a legfőbb jó, hogy velünk lesz, nem csak a világ végezetéig, ahogyan ígérte tanítványainak, hanem velünk lesz ott, ahol helyet készített a számunkra: ne nyugtalankodjék a ti szívetek.
Mert bármilyen jó is itt lenni, eljön majd a nem itt lenni valósága: ki tudja hány év után – most, néhány hónap, egy év, két, három vagy néhány évtized után – de az Ige azt üzeni: jó nekünk itt lenni, de csak Krisztussal, és a mennyei Atyával.
Jó nekünk itt lenni Krisztussal, hogy jó legyen majd ott lenni Krisztussal, az Ő országban.
Ezt az üzenetet vigyük magunkkal ma, így áldjon meg bennünket Isten. Ámen.