Lukács 13,22-30. Sexagesimae
ApCsel 16,9-15. 2023. február 12.
Az elmúlt vasárnap hetvened, ma hatvanad vasárnapra gyűltünk össze - sexagesimae - valamivel kevesebb, mint hatvan nap választ el minket húsvéttól, a feltámadás ünnepétől.
Ennek a vasárnapnak a témája a pogányok üdvössége.
Isten nemcsak választott népe, Izrael körében tesz csodát, hanem a pogány népeket is megajándékozza a megváltás és az üdvösség csodájával.
A mai vasárnapi Ige arról szól, hogy az evangélium először hangzik el Európában - Pál apostol által elhagyva Izrael területét és Kis-Ázsiát, most Európában szólal meg Isten üzenete, Krisztus beszéde - s majd folytatódik Görögországban, Rómában, úgy, ahogy Jézus mondja tanítványainak: lesztek nekem tanúim a föld végső határáig.
Az eddigiekhez képest teljesen más és egészen új üzenet terjed az akkor ismert világban. Nem görög filozófia, nem római elmélet és dogma, hanem Krisztus beszéde.
Lássuk, hogyan történik mindez, hogyan ragadja meg az Ige az embert, és hogyan változik meg az ember élete Isten Igéjének a hatására.
Erről szeretnénk most szólni néhány gondolatban.
A mi magyar nyelvünk őriz néhány olyan szólás-mondást, amely a Bibliából származik, és bibliai történethez kapcsolódik. A lekcióban is olvastuk: az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból elsők.
„Aki nem dolgozik, ne is egyék.” „Jobb adni, mint kapni.” „Áll, mint Bálám szamara.” „Mossa kezeit, mint Pilátus.”
De van egy olyan kifejezésünk, amelyről egyértelműen tudjuk, hogy honnan származik, milyen történetből.
Ez a szó nem más, mint a „pálfordulás.”
Egyetlen szóban sűríti össze egy embernek a magatartását. Amikor valaki hirtelen megváltoztatja a véleményét, 180 fokos fordulatot tesz, épp az ellenkezőjét mondja és teszi annak, amit korábban mondott és tett.
Ezt a kifejezést mi általában negatív összefüggésben használjuk, de eredetileg pozitív tartalommal bírt, és helyesen értelmezve ma is pozitív tartalmú.
Mert ugyanis itt nem másról, mint Krisztus apostoláról, Pálról van szó.
Pál esetében miben áll ez a pálfordulás? Ha erre a kérdésre megkaptuk a választ, akkor azt is látni fogjuk, hogy igazi pálfordulás nélkül nincs is igazi keresztyén, krisztusi élet.
A mai történetben Pál már második missziói útjára indul, de már évek óta Krisztusnak szentelte az életét. Pálfordulásnak pedig azt az eseményt nevezzük, amikor keresztyénné lesz, amikor találkozik az Üdvözítő Úr Jézussal. Erről az ApCsel 9-ik fejezetében olvashatunk.
Mi is történt ott?
Pál (Saulus), egy Benjámin nemzetségéből származó hithű zsidó volt, a legszigorúbb vallásos irányzat, a farizeusok sorából.
Ő mindig is komolyan vette Isten dolgait.
Kora egyik leghíresebb rabbijánál, Gamálielnél tanulta a törvényt és komolyan bekapcsolódott a jeruzsálemi zsidó vallásos közösség életébe. Ezért is háborodik fel, amikor megtudja, hogy egy Jézus nevű prédikátor újabb vallásos mozgalmat indít el, amely még tovább bomlasztja az amúgy is sok részre szakadt zsidóságot.
Nem elég a római megszállás, nem elég a sokféle vallásos csoportosulás: a farizeusok, akik minden törvényt megtartottak, a szadduceusok, akik tagadták a feltámadást, a zélóták, akik fegyverrel és lázadással akarták siettetni a messiás eljövetelét - s most alakul egy új irányzat, amelyet keresztyénnek hívnak.
Pál nem akart újabb éket a nép fiai közé - ezért lép fel olyan hevesen Jézus követői ellen.
Szerette a népét és hűséges akart lenni Istenhez - ezért őrzi azoknak ruháját, akik megkövezték István vértanút, ezért jár házról-házra, hogy összegyűjtse a Jézus-szekta tagjait, még Damaszkuszba is elmegy elfogatóparanccsal, hogy Jeruzsálembe szállítsa ítéletre a keresztyéneket.
De ezen a damaszkuszi úton történik valami.
Találkozik az Úrral, aki jelenésben beszél vele - akit eddig üldözött, az megáll vele szemtől-szembe.
Ennek hatására Pál felismeri Isten igazi akaratát - úgy tűnik, eddig rosszul ismerte Isten akaratát. Pál egyházüldözőből egyházépítő lesz.
Mi derül ki az előzményekből, az eddig elmondottakból?
Az, hogy a pálfordulás nem a felekezet váltása, nem arról van szó, hogy aki eddig zsidó volt, most keresztyén lesz, aki katolikus volt református lesz, aki jobboldali volt most baloldali lesz, vagy fordítva. Nem.
A pálfordulás eredetileg: felismerése Isten igazi akaratának és a továbbiakban Isten akaratának a követése.
Pál szakít régi életével. Szakít régi tévedéseivel. Szakít mindazokkal a régi barátokkal és támogatókkal, akikkel egy csapatban játszott.
Aki eddig barátja volt, most ellensége lesz.
Aki eddig tisztelte és becsülte, most ócsárolni és becsmérelni fogja.
Pál ezt vállalja, és Krisztus mellett dönt.
A pálfordulás tehát az, amikor készek vagyunk átrendezni az életünket, amikor készek vagyunk a világtól, a világi dolgoktól és meggyőződésektől odafordulni Krisztushoz és Krisztus akaratához.
És tetszik, nem tetszik, de mindnyájan egyszer átestünk, vagy átesünk egy ilyen pálforduláson.
Sőt, erre a pálfordulásra mindegyre szükségünk van, mert a világ lehúz, a világ eltérít, a világ csábít, a világ becsap és manipulál, a világ kísért - és nekünk alkalomról alkalomra fel kell ismernünk életünk helyes célját és irányát.
S ha valahol eltévedtünk, akkor szükség van az újratervezésre - mint amikor a GPS készülék az autóban jelzi a vezetőnek, hogy elfordult az eredeti céltól, de az újratervezés során már nem lehet eltévedni, meg lehet találni a kijelölt célt.
Nem az a képmutatás, amikor rájövünk, hogy a világ útja kárhozatba visz és vissza kell térni, vissza kell fordulni Krisztushoz.
A képmutatás az, amikor keresztyéneknek valljuk magunkat, de minden tekintetben a világot követjük. A képmutatás az, amikor a keresztyén Nyugat keresztyénnek tartja magát, de minden keresztény értéket feláldoz a liberalizmus oltárán.
A pálfordulás tehát Isten akaratának folyamatos keresése és követése.
Ugyanis: Pál apostol eredetileg nem Európába, Filippibe készült. Esze ágában sem volt Európába jönni. Nagy lelkesedéssel, elhatározással csomagol, örömmel a szívében, és azzal a boldog érzéssel, hogy folytatja missziói útját Kis-Ázsiában, délen és keleten.
Viszi a Kis-Ázsiai gyülekezeteknek a Krisztus beszédét. Meglátogatja őket. Erősíteni, bátorítani akarja őket. Levelet ír nekik.
És Isten azt mondja: nem. Mintha így szólna: végy vissza magadból egy kicsit, Pál. Csak ne olyan hevesen és ne olyan szenvedélyesen, mert én, máshova küldelek téged. Emlékszünk, mit mond Jézus? „Amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.”
Nemcsak Péter, de Pál is így megy oda, ahova nem tervezte, ahova nem akart, és életét adta a Krisztus Evangéliumáért. Hogy hova megyünk, mi a sorsunk, mi történik velünk, nem mindig a mi döntésünk, hanem azé, aki felövez: a Krisztusé. Jó nekünk ezt meggondolni, akár egészségesen, akár betegen, akár fiatalon, vagy idősen. De eljön a pillanat, amikor minden emberi döntésünk és tervezésünk semmit nem nyom a latba, mert Krisztus az, aki felövez – felövez, és akaratunk ellenére nem itt, hanem ott, az Ő országában akar nekünk örök életet adni.
Azt olvassuk a megelőző versekben, hogy Pál, útitársával együtt előbb Frígia és Galácia földjén mentek át, aztán Míszia felé mentek és Bitiniába próbáltak eljutni: de Krisztus Lelke nem engedte nekik, hogy hirdessék az Igét Ázsiában. Döbbenetes, hogy az Úr Lelke nem engedte nekik az Ige hirdetését Kis-Ázsiában. Szokatlan ez, de Isten akarata nem tűr halasztást: nem Kis-Ázsia, hanem Európa!
Mindezek után Pál megérti, hogy az álmában megjelenő macedón férfi nem álom volt csupán, hanem Isten üzenetének tolmácsolója - a Lélek nem engedte őket prédikálni Kis-Ázsiában, ezek után értik meg, hogy más az úti cél.
Mi történik itt? Újabb pálfordulás. Pál kénytelen lemondani saját törekvéséről, akaratáról, nagy ívű missziós tervéről, és újratervez, de most már Isten útmutatása szerint.
Ebből a jelenetből fontos dolgot szűrhetünk le a mi mindennapi életünkre nézve: a keresztyén embernek folyamatosan nyitottnak kell lennie Isten felé.
Ha egyszer hitre jutottunk, nem jelenti azt, hogy célnál is vagyunk.
Ha konfirmáltunk, és vasárnapról vasárnapra istentiszteletre járunk, ha naponta imádkozunk, nem jelenti azt, hogy rögtön ismerjük és felismerjük Isten akaratát, tervét velünk.
Rugalmasnak kell lennünk és maradnunk, mert lehet, hogy nem azonnal, hanem csak később, egy idő után értjük meg, hogy más irányba kell haladnia az életünknek. Mert Krisztus az, aki felövez.
Pál esetében egy látomás tisztázza a dolgokat - nem egy jelenés, mint a damaszkuszi úton, nem angyalok, mint a pásztoroknak karácsonykor, az asszonyoknak húsvétkor, vagy a tanítványoknak mennybemenetel napján. Egy macedón férfi…
Mi sem tudhatjuk sohasem, milyen váratlan helyzet, felismerés, beszélgetés, egy ismerős elejtett szava, egy meghallott zeneszám tisztázza számunkra is Isten akaratát. Vagy egy benyomás, egy impulzus, egy megragadott szó, mondat, amely elhangzott az igehirdetésben.
Bármi és bárki lehet Isten eszköze, hogy még a legváratlanabb helyzetekben is megérthessük Isten akaratát.
Mi is volt a célja Istennek azáltal, hogy Pált Kis-Ázsia helyett Európába küldte. A misszió.
Mert Isten mindenkit üdvözíteni akar - minket is és a környezetünkben élő embereket egyaránt.
Pál apostol azért indul Európába, hogy terjessze az evangéliumot.
Ez a misszió. Terjeszteni az evangéliumot.
Mi leggyakrabban misszió alatt azt értjük, hogy a fehér európai ember elmegy Afrikába, és a nádfedeles kunyhók között hirdeti a pogány afrikaiaknak a Krisztus evangéliumát. Nem (csak) ez a misszió. A misszió jóval több és tágabb értelmű.
Minden ide tartozik, aminek következtében valaki Isten közelébe kerül.
Misszió az, amikor másként éljük az életünket, mint a világ, és az meglátszik.
Misszió az, amikor igazunk van, és emberi igazságérzetünk azt követelné, hogy leüvöltsük a másik, vagy a munkatárs fejét, de nem tesszük, mert a krisztusi türelem és visszafogottság, a rosszat jóval való legyőzése nem engedi.
Misszió az, amikor beteg ismerőssel találkozva, a jó szándékú bátorítás mellé még hozzátesszük: gondolni fogunk rá imádság közben is.
Misszió az, ha nem a pláza előtt parkolunk vasárnap délelőtt, hanem a templom előtt.
Misszió az, ha gyermekednek, unokádnak megtanítod a Miatyánkot, ha időről időre beszélsz neki Jézusról.
Hitben és hitre nevelés: misszió.
Sokszor keressük Isten akaratát, és ilyen kis pálfordulásokkal - amikor is lemondunk arról, amit az emberi természet nyersessége és durvasága megkövetelne - mi mégis a krisztusi indulatot választjuk.
Valahogy mindig ezeknek a kis pálfordulásoknak és missziónak van eredménye az életben. Jótékony és építő eredménye.
Pál apostol prédikációjára egy Lídia nevű bíborárus asszony Európa első keresztyénévé válik. Ő is pálforduláson ment át. Elhagyva régi, pogány, önző hitét, Krisztus követőjévé vált. „Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, és szálljatok meg a házamban!” – mondja Lídia az apostoloknak.
Istennek tehát minden városban, minden faluban vannak olyan gyermekei, akiknek meg akarja nyitni a szívét.
Mi eszközök lehetünk arra, hogy Isten üzenetét keresve, az Ő akaratát, mint missziót cselekedve, ezt a szolgálatot elvégezzük. Közel vinni az Igét másokhoz. Másokban is felébreszteni a vágyat egy új életcél beteljesülése, az üdvösség beteljesülése felé. Ámen.